„Integráció a sporttal, művészeti tevékenységgel”

BEMUTATKOZÁS

A Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola 1981-ben alakult értelmi sérült tanulók általános iskolai oktatására-nevelésére. 1990. óta fenntartónk Budapest Főváros Önkormányzata. 2002-ben költöztünk a VIII. kerületbe új épületbe. Jelenleg a sajátos nevelési igényű – középsúlyos értelmi fogyatékos és esetenként halmozottan sérült tanulók– teljes oktatási életútját átfogjuk a korai fejlesztéstől az óvodai nevelésen át, az általános iskolai oktatáson keresztül a készségfejlesztő speciális szakiskolai oktatásig. Jelenleg 206 tanulónk van, akiket 66 pedagógus, 31 pedagógiai munkát segítő és 31 technikai kolléga lát el. Intézményünk bejáró jellegű, nappali ellátású intézmény.

Hogyan kezdődött?

2009 februárjában azzal a kéréssel keresett meg bennünket a Mosolyország Alapítvány és Szalay Krisztina színművész, hogy többségi középiskolák és speciális, szegregált, fogyatékosokat nevelő-oktató intézmények tanulóinak kívánnak közös napot, illetve programot szervezni, ehhez kérik a segítségünket és közreműködésünket.

A program itthon teljesen új kezdeményezésként jelent meg, érezhető is volt némi ellenállás mindkét oldalról a program előkészítése idején.

Intézményünkben a szülők között kihirdettük a „Kapcsolda-napot”, melyen az első alkalommal még önkéntes, szabadidős tevékenységként vettek részt alig egy tucatnyian a tanulóink közül, őket a családjuk, szülők és testvérek kísérték a programra. A programról film is készült, melyet a Kapcsolda propagálása során láthatnak az érdeklődők.

A folytatás…

A „Kapcsolda-nap” tapasztalata azt mutatta számunkra, hogy nem igazán ideális az egész napos, illetve több napos tömegrendezvény formája, hanem érdemesnek láttuk rövidebb, jobban átlátható programok rendezése felé orientálódni.

Intézményünk a II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskolával vette fel a kapcsolatot. A program-előkészítő találkozón kijelöltük mindkét intézmény koordinátorát, az előlátogatások időpontjait és vázoltuk a programtervezetet.

Vásárhelyi Virág ( a II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola részéről a program koordinátora) felvetésére még egy intézmény kapcsolódott hozzánk: a Vakok Állami Intézete.

A program tervezésénél elsődleges célunk az volt, hogy olyan integrációs program valósuljon meg, amelyben az épek és sérültek egyenlő eséllyel vehetnek részt, lehetőleg több területen és a program pozitív élményekkel gazdagítsa mindannyiuk életét.

Ebből adódott, hogy a programok vázát a művészeti- és sport tevékenységek szabadidős formája adja.

A II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskolában minden évben van diák-nap, így az esemény időpontját ahhoz igazítottuk, így lett 2009. április 06.

Az előkészítő stádiumban a szervező iskola képviselője körbelátogatta a sérültek intézményeit, majd mindhárom intézmény képviselője összeült, hogy az ötleteket és a speciális igényeket összehangoljuk. Jelentős figyelmet igényelt, hogy látássérült és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók képességeinek megfelelő olyan tevékenységformákat találjuk, melyet még az ép értelmű kamasz fiatalok is izgalmasnak és érdekesnek találnak.

Az ötletbörzén elsők között merült fel a tánc, a dráma, a zene és a sporttevékenységek témaköre, hiszen ezek jól differenciálható tevékenységek, melyek igazi örömforrásként szolgálnak a fiataloknak.

Miközben a háttérmunka folyt, a „Rákóczis” diákoknak előlátogatásokat szerveztünk a mi intézményünkben. Ezek olyan délutáni alkalmak voltak, amikor 15-20 középiskolás kb. 2 órát nálunk töltött, és betekintést nyerhettek, mit csinálnak óvodásaink, kisiskolásaink, hogyan telnek a délutánok a szakiskolában, milyen óráik vannak, megnézhették hogyan szőnek-agyagoznak és készítenek mézeskalácsot a gyakorlati foglalkozásokon.

Igazán jó hangulatú délutánok voltak ezek, a fiataloknak lehetőségük volt kérdezni és bekapcsolódni a mi csoportjaink munkájába.

Természetesen nagyon fontos célja volt ezeknek az alkalmaknak, hogy lépésről-lépésre, finoman közelítsük a különböző csoportokat, ne „erőszakoljuk rá” egymásra a tanulókat.

Másrészt a belső motiváció erősítésére (vagy leépülésére) jók voltak ezek a „türelmi/ismerkedős” szakaszok. A program kezdetén kb. 60 középiskolás jelentkezett résztvevőknek, és kb. 10%-os volt a lemorzsolódás.

A mi tanulóink legalább olyan kíváncsian és lelkesedéssel várták a rendezvényt, mint a „Rákóczisok”. Tanulóinkról általánosságban elmondható, hogy rendkívül nyitottak, lelkesek és barátságosak, minden izgalmas programban aktív résztvevők.

Mivel a résztvevők létszáma korlátozott volt, 50 tanulót választottunk ki. A programról tájékoztattuk a szülőket, kollégáink pedig felkészítették a gyerekeket.

Számukra már az is izgalmas volt, hogy egy másik iskolába megyünk, ahol egy egész délutánt játékokkal töltünk.

Természetesen a kollégák jóval feszélyezettebbek voltak első alkalommal, mint a gyerekek.

2009. április 06. – Integrált Nap

A program 13:00-kor kezdődött. Kis csoportokkal érkeztünk, és minden tanulónk kapott 2 „Rákóczis” kísérőt, kollégáim pedig aktív megfigyelőként, segítőként vettek részt.

Az, hogy ki kit kísér, kardinális pontja volt az előkészítő folyamatnak: mert több „Rákóczis” már az előlátogatások során jelezte, kivel szeretné tölteni a délutánt, mert már az alatt a pár óra alatt kialakultak „barátságok”.

Annak érdekében, hogy a délután ne legyen „tömegrendezvény”, a vendéglátók több állomást alakítottak ki az intézményen belül, ezeket látogatták a triók végig. Így többek közt volt: tánc, dráma, kézműves tevékenység, mozgásos tevékenység, stb. Minden állomáson kedvük szerint időzhettek a gyerekek, csak az utolsó állomás időpontja volt közös, ahol a zárást tartottuk.

Az állomásokon a szabadidős tevékenységek mellett egy közös pont volt: 2-2 sort megtanultak a „Legyetek jók, ha tudtok” című dalból a gyerekek.

A program utolsó állomása a tornateremben volt, ahol miután összegyűltek a résztvevők, Vincze Lilla énekesnővel közösen (többszörJ) elénekelték az említett dalt. A program rendkívül jól sikerült, a délután folyamán több szülő is csatlakozott hozzánk.

A program zárásaként májusban ismét összegyűltek a résztvevő gyerekek, ezúttal nálunk. Iskolánk zenekarának rövid műsora után megnéztük az áprilisi napon készült filmet és fotókat. Nagyon jó volt látni, hogy mindkét intézmény tanulói milyen lelkesen keresték magukat a képeken és folyamatosan mesélték az élményeiket.

A „Rákóczis” diákok közül egy kb. 10 fős csoport jelezte, hogy szívesen folytatnák az együttműködést. Közösen gondolkodtunk ennek formáján, így alakult ki az a rendszer, hogy minden rendezvényünkön állandó vendégek.

Ki kell emelnem, hogy a lelkesedésük azóta is töretlen, folyamatosan és nagyon aktívan kapcsolódnak a programokhoz. Gyermeknapon felléptek, artista fiatalokat hoztak, arcfestékkel kifestették a kicsiket, beöltöztek a farsangon is.

Nagyon nagy öröm azt látni, hogy egy szervezett eseményből hogyan alakul ki a spontán motiváció és együttműködés.

Integrált foci

A gyermeknap és a Bárczi- Sportnapon tapasztaltuk meg, hogy szakiskolás tanulóink és a „Rákóczis” középiskolások milyen örömmel fociznak. Ebben a sporttevékenységben nincs látványos különbség a képességeik között, illetve az élmény, az együtttevékenykedés öröme kompenzálja ezt.

Ennek következménye lett a péntek délutáni integrált foci szakkör a Bárcziban. A „Rákóczisok” kora délután érkeznek és 1-1,5 órát fociznak együtt.

Fiataljaink nagyon várják ezeket az alkalmakat, ők is érzik, mennyire jó „másokkal”, külsős résztvevőkkel közösen tölteni a szabadidős tevékenységeket.

Ebben a tanévben már 2 alkalommal rendeztünk integrált foci kupát. Az első alkalommal fővárosi gyógypedagógiai intézmények csapatai vettek részt, a második alkalomra már országossá nőtte ki magát: részt vett Pápa, Oroszlány, Szekszárd, Szolnok és több fővárosi intézmény integrált csapata.

Az integrációs törekvések és megvalósításuk általában nehézkes és hosszadalmas folyamatként jelennek meg a magyar közoktatás területén. Hangsúlyoznom kell, hogy a fenti program szabadidős tevékenységekben való integrációra terjed ki, fő célja az igen érzékeny kamaszkorú ép és sérült tanulók rétegének egymással való megismertetése és egymáshoz való közelítése. Teszi ezt egy moderált és szervezett indítással, és szerencsés esetben ez válhat egy spontán, belülről motivált sikertörténetté.